Robert Knoth és Antoinette de Jong 2011 őszén utazott Fukusima környékére a Greenpeace-szel, hogy megörökítse, milyen hatással volt a vidékre a nukleáris szennyezés, amit a Fukusima Daiicsi atomerőmű három reaktorának sorozatos leolvadása okozott. A sugárzás árnyéka most rávetül Japán ezen régiójának földjeire, az itt élő emberekre és állatokra. A gondosan művelt földek elvadulnak, a játszóterek és benzinkutak szennyezettek és üresek, a természet pedig elkezdte visszafoglalni az utakat. A tájképek egy elhagyatott régió hátborzongató szépségét mutatják be, ahol a radioaktív szennyezés az élet minden területét áthatja.

Fukushima mapJapán térképe a kiállítás által lefedett területtel

A radioaktív sugárzás mértéke 5,7 mikrosievert óránként, 70-szer nagyobb a szokásosnál. A normál dózis a fukusimai atomkatasztrófa előtt 0,08 mikrosievert/óra volt. Ez a raktár elhagyottan, romlásnak indulva áll a Namie körzethez tartozó Cusima faluban, a Fukusima Daiicsi atomerőművet körülvevő lezárt zóna közelében. Ilyen magas sugárzási szint mellett a dolgozók valószínűleg már soha nem térhetnek vissza.

Ogavara Tacuko és férje, Sin már 26 éve foglalkozik biogazdálkodással Funehikiben, ugyanazt a termőföldet szántva, bevetve és learatva, mint a családjuk előző hat nemzedéke. Március 15-én, négy nappal a földrengés és a szökőár után riasztani kezdett és a sugárzás emelkedésével egyre erősebben jelzett a család sugárzásmérője, amelyet még a csernobili atomkatasztrófa során, aggódásból vásároltak. Ez rémisztő pillanat volt a család számára. A család öt napra Korijamába menekült. Azonban a férj és annak édesanyja aggódtak a kis farmjukért, ezért a visszatérés mellett döntöttek. „Marhákat és csirkéket tartunk, és vissza kellett jönnünk megetetni őket. Nem hagyhattuk őket sorsukra és költözhettünk volna el csak úgy.” „Eddig is a nukleáris energia ellen voltam, de túl sokat nem tettem azért, hogy hangot adjak az álláspontomnak – mondta Tacuko. – Viszont most, hogy ez a szörnyűség történt, arra gondoltam: ha nem teszek valamit most azonnal, akkor mikor fogom megtenni? Ha mi nem teszünk semmit, ki fog? Mindennap gondolkodom, mit kellene tennem. Úgy döntöttem, megpróbálok apró dolgokat csinálni, ami tőlem telik, mindent, amire csak képes vagyok.”

Dedina Iitate

Funehiki térképe

Március 21-én, 10 nappal a fukusimai katasztrófa után Szató a Twitter-profilját használta arra, hogy nyomást gyakoroljon a kormányra. Azt akarta elérni, hogy szülőfaluja, Iitate lakosságát megfelelő információkkal lássák el a balesetről. Ma már mintegy 6000 követője van. Szató úgy látja, hogy a szerencsétlenség a generációk között is feszültséget okozott. „Mi el akartuk hagyni a falut röviddel a baleset után, a veszélyre gondolva. De az idősebbek maradni akartak, így mi sem indulhattunk.” Végül mindenkinek mennie kellett. Szató Kenta most egyedül él Fukusimában. Nagyon hiányzik neki a faluja, a barátai és a családja. Szenvedéllyel beszél arról, milyen gyönyörű a faluja, a hagyományos faházak, a kertek, a mezők, a fák. Neki nem csak az emberi kapcsolatait érintette a katasztrófa, hanem az egész életmódját, amelyhez talán soha nem térhet vissza.

Iitate

Iitate térképe

Az Oga házaspár már régóta lakik és gazdálkodik Ókuma faluban, 7,5 km-re a fukusimai Daiicsi atomerőműtől; a baleset idején éppcsak beköltöztek az újonnan felépített házukba. A környék többi lakójához hasonlóan három lehetőséget kaptak a visszatérésre az ingatlanukhoz, de Ajoko nem akart jelentkezni, arra gondolva, hogy nem lenne szabad ilyen könnyelműen visszamenni egy ennyire szennyezett területre. A férje visszament és megállapította, hogy a házuk nem sérült meg a földrengésben, de a veteményeskertjüket felverte a gaz és a kutyájuk, akiért nem tudtak visszatérni és megmenteni, eltűnt. A lánca elszakadt, de fogalmuk sincs, hogy vajon életben van-e még. A házaspár most egy kis lakásban él Aizuban, messze az otthonuktól. Ajako álma, hogy vidéken éljen és gazdálkodjon, jó időre szertefoszlott.

Oga asszony új háza

Okuma-macsi térképe

A március 11-i hármas katasztrófa (a földrengés, a szökőár és az atombaleset) után Szuzuki három gyermekével egy hónapra Hokkaidóba menekült. A család Vatariban, Fukusima város egyik kerületében él. Amikor bekövetkezett a nukleáris baleset, Akijo nagyon nehezen talált pontos felvilágosítást a lehetséges veszélyekről, és komoly ellentmondásokat fedezett fel az interneten található, illetve a televízión és az újságokon keresztül érkező információk között. „Ezelőtt igyekeztem vegyszermentes élelmiszereket venni, most pedig igyekszek sugárzásmentes termékeket beszerezni, de ez nincs mindig ráírva a csomagolásra” - mondta Szuzuki. Családja most szétszakadt. A legtöbben Fukusima városban maradtak, hogy fia befejezhesse az utolsó évét az iskolában, eközben Akijo és férje is visszamehetett dolgozni. 13 éves lányuk viszont úgy döntött, iskolát vált, és Hokkaidóban marad a rokonoknál. Hosszú és drága utat kell megtenniük, hogy láthassák egymást, és Akijo szerint tavaszig nem is fognak találkozni újra.

Szuzuki asszony és családja

Watari térképe

Bár jobban örülne, ha 165 növendékét biztonságban tudhatná a sugárzástól, Tandzsi asszony tovább vezeti az óvodát Fukusima város Minami nevű részén – már amennyire ezt a körülmények engedik. Fukusima város más részeihez hasonlóan ez az intézmény is túl szennyezett volt ahhoz, hogy a gyerekek biztonságban legyenek ott, azonban közösségi összefogással sikerült annyira megtisztítani, hogy tovább működhessen. Nemrégiben a kormány végre küldött egy plakátot arról, hogyan tudnak a kicsik biztonságosan a szabadban játszani. Tanácsot kaptak arról, hogy kerüljék el az érintkezést az ereszcsatornából származó vagy a füvön megtapadó vízzel, a képeken pedig boldog gyerekek magyarázzák, hogyan kell megtisztítaniuk magukat a portól, hogy ne vigyék be a sugárszennyeződést az épületbe. Tandzsi nem volt meglepve, hogy ez minden segítség, amire a hatóságoktól számíthatnak.

A fukusimai kormány sugárbiztonsági plakátja

Az iskola szennyezésmentesítése

Fukusima térképe

Ikeda, akinek a családja már kilenc generáció óta él a faluban, egy farmon gazdálkodik a fiaival. Most tönkrement és kitelepítették Fukusimába, ahol egy menekültközpontban él. Nem tud aludni a város zajától, hiányzik neki a faluja, a munkája és főleg az, hogy saját maga termelje meg és készítse el az ételét. Időnként hazalátogat egy-egy napra, hogy megnézze és rendben tartsa a házát. Iitate falu teljes közössége szétszóródott a környező városokba. Igyekeznek minden második hónapban találkozni, hogy beszéljenek a problémákról, amelyekkel szembe kell nézniük. Próbálnak helyet és módot találni a vallási ünnepeik megtartására is, melyek még mindig fontos szerepet játszanak a falu életében.

Iitoi

Iitoi

Az Iitate faluban lévő Iitoi Általános Iskola üres, mióta a Fukusimai Daiicsi atomerőműben leolvadt a három reaktor. A gyönyörű zöldellő hegyek közt fekvő Iitate több mint 40 km-re van az atomerőműtől. Bár a 20 km-es átmérőjű lezárt zónán kívül található, a település erősen sugárszennyezett. Az emberek nagy része már elmenekült innen és a környező falvakból; csak az idősebbek és azok maradtak, akik nem tudják elhagyni vállalkozásaikat.

Iitoi

A radioaktív sugárzás mértéke 3-13 mikrosievert óránként; ez 38-160-szor több a normálisnál. A normál dózis a fukusimai atomkatasztrófa előtt 0,08 mikrosievert/óra volt.

Az utcák, a házak és az üzletek üresen állnak Kavamata délkeleti részén, ahonnan a radioaktív szennyezés miatt ki kellett telepíteni az ottlakókat. A terület többi városához hasonlóan csak egy maroknyi ember maradt; barátaikat, családjaikat és a tágabb közösséget Fukusima város, Jonezava vagy Nihonmacu biztonságosabb részeibe evakuálták.

Kavamata térképe

A sugárzási szint 1,73 mikrosievert/óra, a normális szint 22-szerese. A fukusimai atomkatasztrófa előtt a normál dózis 0,08 mikrosievert volt óránként.

A jelzőlámpák és a közvilágítás fényei megcsillannak a 114-es útnak a cusimai kitelepítési zóna felé kanyarodó szakaszán. Cusima egy kis falu Namie körzetében, egy gyönyörű zöld völgyben. A Fukusima Daiicsi erőműben történt katasztrófa után a szél radioaktív szennyezést fújt egyenesen Namie felé három napon keresztül, nagy sugárzási dózisnak kitéve a lakosokat. Senkit sem figyelmeztettek. A falu több ezer lakóját azóta kitelepítették, és ideiglenes szállásokon laknak Nihonmacuban. Az, hogy visszatérhetnek‑e valaha falujukba, nyitott kérdés marad.

Cusima térképe

A sugárzás a normális szint 52-238-szorosa; a fukusimai atomkatasztrófa előtt a területre 0,08 mikrosievert/óra dózis volt jellemző

Cusima nincs messze a Fukusima Daiicsi atomerőművet körülvevő 20 km-es zónától. Bár a település a zónán kívül van, mégis súlyosan sugárszennyezett, mert a szél három napon át fújt errefelé a leolvadó reaktorok irányából. A lakosok magas dózisú sugárzásnak voltak kitéve; bár a hatóságok tisztában voltak azzal, hogy ez megtörténhet, nem figyelmeztették az ott élőket. Azóta több ezer embert telepítettek ki, akik jelenleg átmeneti otthonokban élnek Nihonmacuban. Kérdéses, hogy visszatérhetnek-e valaha falvaikba.

Cusima térképe

A radioaktív sugárzás mértéke 2,3-3,0 mikrosievert óránként; ez 28-38-szor magasabb a normálisnál. A szokásos dózis a fukusimai atomkatasztrófa előtt 0,08 mikrosievert/óra volt.

Közeleg az ősz, a levelek vörössé és aranyszínűvé válnak a Namie körzethez tartozó Cusima falu közelében. A falu a Fukusima Daiicsi atomerőmű lezárt zónáján kívül fekszik, mégis súlyosan szennyezett. A helyi lakosokat nihonmacui ideiglenes otthonokba evakuálták, de a sugárszennyezés akkora, hogy talán már soha életükben nem térhetnek vissza.

Cusima térképe

A radioaktív sugárzás óránként 5,0 mikrosievert, ami 62-szer magasabb a megszokottnál. A fukusimai atomkatasztrófa előtt mért szokásos érték 0,08 mikrosievert/óra volt.

Egy elhagyott autó ácsorog az út szélén Cusima falunál, Namie körzetében. A kitelepített emberek nem tudnak fizetni a parkolóhelyekért új helyükön, így számos autót hátrahagytak, amelyek aztán a szennyezett tájkép részévé váltak.

Cusima térképe

A sugárzási szint 8,9 mikrosievert/óra, a normális szint 110-szerese. A normális dózis a fukusimai atomkatasztrófa előtt 0,08 mikrosievert volt óránként.

Egykoron finoman metszegetett, azóta elburjánzott fák és növények sorakoznak egy magánkertben a Namie körzethez tartozó Cusima faluban. A kertészt a falu többi lakójához hasonlóan már régen evakuálták.

Cusima térképe

A sugárzási szint 10 mikrosievert/óra, a normális 125-szöröse. A fukusimai atomkatasztrófa előtti megszokott szint 0,08 mikrosievert volt óránként.

Látszólag idilli vidéki táj – ám ez a Cusima közelében fekvő mező túlságosan szennyezett ahhoz, hogy járni lehessen rajta. A közeli falu számos területéhez hasonlóan a Fukusima Daiicsi atomerőműben történt három leolvadás okozta szennyezés olyan mértékben szennyezte el a környezetet, hogy nem egyértelmű, a lakosok visszatérhetnek-e valaha.

Cusima térképe

A radioaktív sugárzás mértéke óránként 4,8 mikrosievert, amely a normálisnál 60-szor magasabb. A fukusimai atomkatasztrófa előtt a megszokott dózis 0,08 mikrosievert/óra volt.

Ez az elhagyott szántóföld a zöld, lankás hegyek között kanyargó 399-es tartományi út mellett fekszik, a Fukusima Daiicsi erőművet körülvevő 20 km-es tiltott zóna határánál. A három leolvadást követően az út mentén nagyon magas volt a sugárzás, így a lakosok Fukusima város és Nihonmacu biztonságosabb helyeire menekültek, sorsukra hagyva a házakat és a szántóföldeket. Az egykor itt élő emberek talán sosem térhetnek már ide vissza.

Cusima térképe

A sugárzás mértéke 10-13 mikrosievert/óra, ami 125-162-szer több a normálisnál. A fukusimai atomkatasztrófa előtt mért normális szint óránként 0,08 mikrosievert volt.